Történetek.

Ezek a történetek megtörténtek (és remélem, segítségetekkel gyarapodni fognak).

A tanulságot mindenkinek magának kell megtalálnia, bár megpróbálok segíteni ebben.

Ha valaki sorsközösséget ismer fel a történetek szereplőivel, és a történet beküldője engedélyezi, (ebben az esetben a beküldő elérhetőségét közlöm) akkor keressétek egymást, beszéljétek meg a problémákat.

Fenntartom a jogot a közlésben való döntés terén, ill. a stílus, a hangnem lektorálására, valamint nem jelenhet meg ezen az oldalon olyan írás, amely bárki, vagy bármilyen eszme, vagy népcsoport irányába bántó lehet. A történetek oldalon található írások, szabadon felhasználhatóak bárki által, a beküldő nem támaszthat igényt írása után. A történeteknek megvalósult eseteket kell tükrözniük és mivel az oldalba nekem kell begépelni, emberséges hosszúságúnak kell lenniük. A történetek nem tartalmazhatnak eredeti nevet, sem a beazonosítást egyértelművé tévő információkat. A beküldő a fentieket, az írása beküldésével elfogadja.

Cím: johazassag@johazassag.hu

1. Túl jó vagy hozzám! (Vagy én hozzád?)

Egy Kukutyinhoz nem túl távoli városban, éldegélt a sikeres vállalkozó.

A vállalkozó maga építette fel a cégét, sok munkával, vesződséggel. Elhatározta, hogy az Ő megpróbáltatásait egyetlen egy családtagjának sem kell majd megismételni az életében. Nekik majd mindenük meglesz - gondolta, én dolgozok, ők meg élvezhetik munkám eredményét.

Szépen ment az atomcsiszoló vállalkozás, csak úgy dőlt a megrendelés, nem csoda, a környéken senki nem tudott úgy atomot csiszolni, mint Ő.

Múlt az idő, megházasodott. Szép feleségem! - monta neki - Egy dolgod van a világon,hogy ilyen csudaszép maradj nekem, nem kell dolgoznod, mostantól hepi a világ. De apukám - jött a válasz. - Én diplomás kacsakopasztó vagyok, és szeretem azt csinálni.

De mivel a víz is a kissebb ellenálás irányába folyik, az asszonyka otthon maradt, az én csak a férjemért élek, és szépülök zászlót lengetve.

Volt ott minden! Míg az apukám gürizett, az asszonyka kipróbált minden testet és lelket szépítő dolgot. Volt szolis bőr meg ajaknagyobbítás, sőt a testépítés következtében, miután az utolsó zsirsejt eltűnt: mellplasztika is.

Volt ott minden! Csak már közös téma nem volt, mivel a férjuramat nem igen érdekelte a szolis pletyka, az asszonykát pedig az atomcsiszolás.

És egyszer, amikor a ház ura izzadtan, atomporral borítottan, fáradtan, egy üveg sörrel a kezében leült kedvenc fotelába pihenni egy picit, az asszonyka jól megnézte,utána pedig megnézte magát a tükörben.

A hála érzete fel sem merült a nőben. Még ő lehet nekem hálás, hogy ilyen csodaszépen eddig is mellette maradtam - gondolta.

A történetnek vége.

Tudjátok, nem a nő volt a hibás, a férje faragott belőle libát.

Kinek van igaza ?

A házasság előtt álló fiatalok a szülőkkel(Apus, Anyus, Anyósjelölt, Apósjelölt) szép békében, már ahogy lenni szokott, elemezgették a pár jövőképét, valamint az esküvővel kapcsolatos dolgokat.

Természetesen,mindenki mindenben egyetértett. Azonban, az esetek elenyésző részében úgy 90-100 százalékában, mégis voltak elhanyagolható véleménykülönbségek.

Nos, ezek olyan aprócskák voltak, hogy a fiatal pár a pokolba kívánta az egész családot és a hőn szeretett holtomiglan- holtodiglan jelöltet is.

Miközben a leendő feleség a mosogatóban rekedt tányérokon töltötte ki a bosszúját, a két mama nagyon csendes és visszafogott, de rémült tekintetű segédkezése közepedte, a fiúk kioldalogtak a kertbe.

Volt is ott mit nézni tél közepén! De hőseink úgy méregették a csupasz kertet, mindha az a Kánaán és a sarki csehó kereszteződéséből jött volna létre.

Nos fiam, -szólt az Apósjelölt - te aztán igen nagy bajban vagy, ezt a csatát elvesztetted. De el ám! - helyeselt az Apa.

Hogyhogy? - jött a meghökkent kérdés.

Fiam, döntsd el, azt akarod-e, hogy igazad legyen, vagy azt, hogy boldog legyél?

És ahogy a mesében, valaki elfogadott valamit, számára nem annyira fontosat, és a többiek követték a példáját. Kiderült, hogy a lényegtelen apróságok rontották el majdnem a frigyet.

Vége.

Ne felejtsd el, mindenkinek más a fontos, ha neked egy vitatéma tárgya nem anyira, tudj engedni!